Mikor egy levél megérkezik
A várakozás, a lelassulás és a kézzel fogható szavak mögött felsejlő emlék. Amit papírra írtak, az olyas valami, amit meg kell őrizni…
De miért is olyan különleges dolog levelet kapni?
Olyat, amit kézbe lehet venni. Aminek illata, tapintása, súlya van. Amit ki lehet bontani.
A levél nem pusztán egy forma.
A kollektív emlékezetben a levél mindig azt jelentette: ami papírra van írva, az valami fontos, amit meg kell őrizni. Talán ezért hat ma is ilyen mélyen. Mert felébreszt egy régi, elfeledett reflexet, hogy amit borítékba zártak arra figyelni kell.
Ez egy lassú út. Egy gyermeki időben zajló folyamat, ahol a várakozás nem hiány. Csak a felnőtt-világban lett a várakozásból egy bosszantó, haszontalan fogalom. Pedig valójában ettől lesz valami igazán értékes. Mert a várakozás felkészülés, elcsendesedés és a jó várakozás valódi jelenlét. És ebben a jelenlétben rejlik a varázslat.
Egy levélnek súlya van.
Illata, tapintása… és lelke.
Amikor egy levél megérkezik, valahogy minden lelassul egy pillanatra. Talán azért, mert ma már olyan ritka ez az egész. Az, hogy valaki leül, ír és közben ránk gondol. És ilyenkor valami fontosat értünk meg: a leveleknek lelke van. Épp ezért könnyebb mellette megállni, odafigyelni és azt érezni, hogy ez most valami igazán különleges.
Én ezért szeretek leveleket küldeni. Mert a kézzel fogható szavak, a szívhez is közelebb érnek.
Persze – bármennyire is szeretnék – én sem zárhatok minden gondolatot borítékba. Így ezek a Könyvespolcon kapnak helyet. Ahonnan te is le tudod venni őket, hogy néhány percre elcsendesedjen a zaj, és lelassuljon az idő körülötted.
Levelek a Könyvespolcról
Időnként megszületik bennem egy történet, egy gondolat, egy mese.
Olyan írások ezek, amiket jólesik továbbadni, de nem mindig találok számukra megfelelő helyet.
Ha szívesen fogadnád ezeket, örömmel küldöm el nekem is.
Nem azért, hogy bármit tegyél velük. Inkább azért, hogy egy pillanatra elgondolkodtassanak vagy inspiráljanak.
Olyan levelek, amiket jó érzés megkapni.
Egy csendes tér,
a világ zajában…